Elakadt a lélegzetem, amikor megláttam. Tökéletes volt. A színek játszadoztak a szárnyain, ahogy kétségbeesetten verdesett időnként nekiütődve az ablaknak. A szépsége úgy vonzott, hogy képtelen voltam elfordítani róla a tekintetemet. Elbűvölt, ahogy minden, amit képviselt.

Tudtam, hogy meg kell mentenem, bármi áron. Csak sokára sikerült az ujjaimat köré zárnom. Amikor végre kiértem az udvarra és szétnyitottam a tenyeremet, hogy szárnyalhasson, rá kellett jönnöm, hogy már rég nem él.