A mesékben nem sok szöveg jut a királylányoknak. Nemrég, amikor a buszon zötykölődtem, rájöttem, hogy miért. Egy mögöttem ülő lány az első pillanattól kezdve magára vonta a férfiak figyelmét, amíg a nők inkább irigységgel vegyes megvetéssel néztek rá. Napbarnított bőr, tökéletes alak, kihívó ruha, babaarc… kell ennél több? Nevetgélve foglalt helyet a barátnőjével a fülledt buszon. Arról kezdtek el beszélni, hogy milyen izgalmas lesz majd tolmácskodni a Szigeten. Elképedtem, hiszen nem néztem volna ki sokat a két szépségből.
A társalgás megszakadt és főszereplőnk valamit pötyögtetett a mobiljába, ami kissé nehézkesen ment a műkörmök miatt. Füléhez emelte a telefont, majd pár másodperc elteltével hisztérikus fejhangon kiabálni kezdett:
- Ne németül mondjad, tudod, hogy nem éééértem!
A buszban beálló general pause hirtelen megszűnt, amikor a tolmácslány újból megszólalt, ezúttal a barátnőnek címezve:
- Ja, csak a hangposta volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.