Amikor kitöltöttem azt a mély tudományos alapokon nyugvó tesztet arról, hogy melyik mesehős illik hozzám és a Szörnyeteg jött ki (kétszer is), nem kellett volna nevetnem. Nem. Le kellett volna vetnem az álmokból szőtt királylány-ruhát, páncélra kellett volna cserélnem. Olyanra, ami még a hidrogénbombának is ellenáll, ha már állandóan őrültségekre adom a fejem.
Pedig enyém lehetett volna Csipkerózsika menedzser-hercege, Hamupipőke esetlenül édes életművésze vagy Hófehérke egyik törpéje, nekem mégis mindig Szörnyeteg kellett, aki - úgy hittem - miattam úgyis megszelídül.
Legalább egy OKJ-s állatszelidítő-tanfolyamot elvégezhettem volna. De hát ahogy azt a bölcs svédek már megállapították jag är dum som en flundra (=buta vagyok, mint egy érdes lepényhal). Isten óvjon a horgoktól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.